A légi közlekedési zaj mint környezetterhelés világszerte növekvő problémát jelent, különösen a repülőterek környezetében. A környezetvédelem fontosságát nem szabad lebecsülnünk, de a kérdés túlzott középpontba helyezése más szempontból veszélyes, illetve visszás lehet. Napjainkban fokozottan előtérbe kerültek más alkotmányos alapjogok, mint például az egészséges élethez, környezethez való jog, amelyet a repülőterek üzembentartói is kötelesek biztosítani a környezetükben élők számára, és mindezt úgy, hogy közben a repülés biztonsága nem sérülhet.
A légi közlekedés kapcsán az általános érvényű nemzeti zajszabályozás első áttekintésre hiányosnak tűnhet. Ezért hangsúlyozni kell, hogy a zaj elleni védelem szabályai elsősorban a követelményértékek vonatkozásában érvényesülnek.
A szabályozás alapját a rendelkezésre álló jogszabályi környezet adja, amely a jogszabályokban hivatkozott műszaki előírásokkal egészül ki. A szabályozás jellegzetessége, hogy az általános zajvédelemre vonatkozó jogszabályok a légi közlekedésre kevésbé írnak elő kötelezettségeket, ezek a repülőterek zajgátló védőövezete kijelölésének szabályainál jelennek meg. A jogalkotó a repülőterek környezetében létesítendő zajgátló védőövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének szabályairól szóló 176/1997. (X. 11.) kormányrendelettel kívánta rendezni a repülőterek zajterhelésének hatósági eljárásjogi lépéseit, a repülőtér üzemeltetőjének zajcsökkentésre vonatkozó kötelezettségeit. A kormányrendelet kiterjed minden olyan repülőtérre, amelyet motoros repülőgépek és helikopterek összesen 30 napnál többet használnak. ajgátló védőövezet a repülőtér környezetének az a része, amelyen a repülőtér üzemeltetéséből számított mértékadó zajterhelés meghaladja a közlekedésből származó környezeti zajnak külön jogszabályban meghatározott zajterhelési határértékeit.
A zajgátló védőövezetet a légi közlekedési hatóság határozatban jelöli ki, amely tartalmazza annak határait, érvényességének időtartamát, korlátozó feltételeit, a hatóság által jóváhagyott számításokat és egyéb kötelezettségeket és határidőket. Fontos tisztázni a zajgátló védőövezet fogalmát, mert a közmeghallgatások során derült ki, hogy a lakosság ezt valamilyen falnak, de mindenképpen épített fizikai védelemnek tekinti. Külföldi szakemberek a „noise contour”, azaz zajkontúr kifejezést használják, amely mindenki számára érthetőbb megfogalmazást tükröz.
Fontos megérteni, hogy a zajgátló védőövezet kijelölésén keresztül nyílik lehetőség olyan intézkedésekre és beavatkozásokra, melyek a repülőtér működéséből származó légi közlekedési zaj szabályozását, kezelését és a zajterhelés csökkentését eredményezhetik. A zajgátló védőövezeten belül a számított mértékadó zajterhelés függvényében övezeteket jelölnek ki 5 dB-es lépcsőkben. A kijelölt övezetekben különböző építési korlátozásokat, illetve zajcsökkentési intézkedéseket vezetnek be. A repülőterek zajának meghatározására alkalmazott számítási módszert a repülőterek környezetében létesítendő zajgátló védőövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének részletes műszaki szabályairól szóló 18/1997. (X. 11.) KHVM–KTM rendelet tartalmazza. Ez a rendelet két részből áll, az első része tartalmazza a zajgátló védőterületek kiszámításának, a második rész a repülőtér környezetkímélő üzemeltetésének szabályait. A számítási irányelv azt a célt szolgálja, hogy a zajgátló védőövezetek övezeti határait egységes módszerek szerint lehessen számítani.
A jelenleg Magyarországon hatályos repülőgép-zajszámítási eljárás a német AzB 1971-es első változatának adaptációja, mely 1997-ben készült. Mind a magyar, mind a német szabvány egy számítási leírásból és egy hozzá tartozó adatbázisból (repülőgépek akusztikai osztálya szerinti besorolás) tevődik össze. Ebben a számítási módszerben az egyenértékű zajszint (Leq) mérőszámot kell alkalmazni a repülőtér környékén kialakuló zajhelyzet jellemzésére. A légi közlekedési zaj számítása zajszámító szoftverrel történik meghatározott számítási módszer és adatbázis alapján. A zajszámító szoftverben az adatokat lefuttatva meghatározhatjuk az egyes zajszintekhez tartozó izofon görbéket. Az izofon görbék összessége a földrajzi térképen kiadja, hogy az egyes területeket milyen zajterhelés éri. E térképek segítségével jelölhetők ki ezek után a zajgátló védőövezetek, vagyis azok a területek, ahol a zajhatás túllépi az arra a területre vonatkozó maximálisan megengedett határértéket. Fontos megjegyezni, hogy semmilyen jogi és szakmai szabályozás nem ír elő zajmérést a zajgátló védőövezet meghatározása során, azaz a zajszámítás méréssel nem kiváltható.
A légi közlekedési zajra vonatkozó szabályozásból eredő kötelezettségek betartása során számos jogi problémába ütközünk. A zajgátló védőövezet számítása során használt egyenértékű zajszint (Leq) – egyébként számos ország zajmértékegysége ehhez hasonló – nem reprezentálja kellő mértékben a légi közlekedési zaj zavaró hatását, de a zajterhelési határértékkel történő összevetését a hazai jogrendben az értékelési módszer lehetővé teszi. A légi közlekedési zaj határértékei megítélési időre vonatkoznak, és nem veszik figyelembe a repülések szakaszos jellegéből adódó különösen zavaró hatást. Ezért a társadalommal való kapcsolattartás lényeges, meghatározó eleme lehetne, ha a zajterhelés mérőszámát sikerülne jobban kapcsolatba hozni a tényleges zavarás mértékével.
A fentieken túlmenően szükséges kitérnünk azon zajszámítási módszerre és jogi körülményekre, amikor leszállóhely vagy repülőtér létesítésekor az illetékes környezet védelmi hatóság engedélyét vagy szakhatósági állásfoglalását kell megszerezni. Erre akkor van szükség, ha a fejlesztés, tevékenység mértéke a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) kormányrendeletben megadott „küszöbértéket, feltételt” eléri. Ha a repülőtér-üzembentartók nem a témában jártas zajszakértőhöz fordulnak a repülőtér zajvédelmi kötelezettségeivel kapcsolatban, akkor szakmailag helytelen anyagok készülnek, amelyeket hosszas hatósági eljárás során elutasítanak, és ezek bírság kiszabását vonhatják maguk után. Ezenfelül mind a számítások elkészítésének költségei, mind az eljárási díjak ismételt megfizetésének költségei jelentős terhet róhatnak az üzemeltetőkre. A fentiekben bemutatott problémák kezelhetők lennének a légi közlekedési zajt érintő jogi környezet újraszabályozásával, illetve a határértékek, számítási módszerek frissítésével, zajcsökkentési intézkedések bevezetésének ösztönzésével, a hatáskörök egy szervhez történő delegálásával. Amennyiben ön repülőtér-tulajdonosként, üzembentartóként biztonsággal szeretne megfelelni zajvédelmi kötelezettségeinek – zajgátló védőövezet számításokat kell készítenie, légi közlekedési zajmérést kell végrehajtania, zajvédelmi programot kell alkotnia, a légi jármű zajminősítésére van szüksége, a repülőtér fejlesztése során környezetvédelmi előírásoknak kell megfelelnie –, akkor az EuPro Pályázati és Környezetvédelmi Kft. professzionális, egyedi, gyors, naprakész zaj- és környezetvédelmi szakértői tudásával, korábbi légügyi és környezetvédelmi hatósági tapasztalataival és repülésszakmai hátterével támogatni tudja önt feladatai végrehajtásában.
Csermely Ildikó pilóta, ügyvezető
